#schongenial: Miért döntöttél úgy, hogy pszichoterapeuta leszel?
Niccola Liedl: Mindig is nagyon érdekeltek az emberek és az érzéseik. Különösen lenyűgözött, hogy hogyan "működik" az emberi lélek. Már fiatal koromtól kezdve meg akartam érteni, miért érzünk és cselekszünk úgy, ahogyan cselekszünk. Különösen érdekelt a gyerekekkel és fiatalokkal való munka is. Fontos volt számomra, hogy olyan szociális szakmában dolgozzak, ahol nemcsak emberekkel kerülök kapcsolatba, hanem ahol pozitívan hozzájárulhatok a társadalom sikeréhez is. Motivál, hogy talán egy kicsit könnyebbé tehetem a világot néhány ember számára.
#schongenial: Mik voltak a legnagyobb kihívások a gyakornoki időd alatt?
Niccola Liedl : A képzési program mindenképpen nagyon megterhelő volt, különösen azért, mert részmunkaidőben folyt. Nemcsak a terápiás készségek elsajátításáról szólt, hanem a pszichoterápia tudományos aspektusának megértéséről is. Ugyanakkor gyermekgondozási központokban dolgoztam és különböző szakmai gyakorlatokat végeztem - nem volt mindig könnyű zsonglőrködni mindezek között. A páciensekkel való munka megkezdése is gyakran nagy kihívást jelentett, mert ebben a munkában természetesen nagy felelősséggel jár az ember.
#schongenial: Hogyan kezeli a munkája során megélt érzelmi stresszt?
Niccola Liedl: A képzésem során megtanultam, mennyire fontos, hogy kitűnjünk a többiek közül. Ez elengedhetetlen része annak, hogy hosszú távon ebben a szakmában dolgozhassak. De kifejezetten olyan dolgokat is csinálok, amelyek jót tesznek nekem a kikapcsolódás érdekében. Ezek közé tartoznak a hobbijaim, mint például a horgolás, a jóga, a főzés és a sütés. De az olyan egyszerű, mindennapi dolgok, mint az olvasás vagy a fürdés is segítenek kikapcsolódni. Ha semmi más nem segít, egy gyors beszélgetés egy kollégával csodákra képes.
#schongenial: Milyen különleges kihívásokat tapasztal a fiatalokkal való munka során az idősebb ügyfelekhez képest?
Niccola Liedl: Amikor gyerekekkel és fiatalokkal dolgozom, a család gyakran erősen érintett, ami összetettebbé teszi a terápiát. Nemcsak a gyermekről vagy a fiatalról van szó egyedül, hanem arról is, hogy a szülőket is be kell vonni. Néha kihívást jelent annak biztosítása, hogy minden érintett - a gyermek, a szülők és a terapeuta - ugyanazt a célt kövesse. Sok kommunikációra és érzékenységre van szükség az egész rendszer támogatásához.
#schongenial: Melyek a leggyakoribb kérdések vagy problémák a fiatal kliensekkel kapcsolatban?
Niccola Liedl: Nagyon különbözőek és valóban széles skálán mozognak. Sokféle dolgot látok itt - a szorongástól a depresszióig, az érzelemszabályozási zavarokig, az ADHD-ig, az étkezési zavarokig és a szociális fóbiáig. Ez utóbbi különösen a világjárvány után vált hangsúlyossá. A fiatalok gyakran óriási nyomás alatt vannak, akár az iskola, akár a szüleik, akár a társadalmi elvárások részéről. Ez a nyomás hatalmas terhet jelenthet számukra.
#schongenial: Az évszak szerepet játszik a munkájában?
Niccola Liedl: Igen, feltétlenül. A nyár sokak számára kellemesebb időszak. Sokkal többet van az ember a szabadban, süt a nap, és D-vitamint gyűjt. Nyáron sokan kiveszik a szabadságukat, például az iskolások és a diákok nyári szünete. Ősszel és télen viszont sokan visszahúzódnak, korán sötétedik, és a hideg hónapok lehangolóak lehetnek. Egyesek számára a karácsony különösen nehéz a család vagy a szociális környezet nélkül, ami fokozott magányérzethez vezethet. A tavasz ezzel szemben sokak számára felemelő érzést hozhat, de az öngyilkossági arányok is köztudottan megemelkednek ebben az évszakban.
#schongenial: Köszönjük szépen ezeket a benyomásokat, és minden jót a további munkájához!
