A gleisdorfi Binder+Co vállalat modern válogatási technológiájával ehhez döntő fontosságú elemet biztosít, és hozzájárul az anyagkörforgás bezárásához ott, ahol különösen nagy mennyiségeket mozgatnak.
Ennek tényleges hatása túlmutat az egyes tonnányi anyag újrahasznosításán. Hiszen ha a másodlagos nyersanyagok állandó minőségben helyettesíthetik az elsődleges anyagokat, az alapvetően megváltoztatja az erőforrások kezelését: a hozzáadott érték egyre kevésbé függ az új nyersanyagok kitermelésétől, a meglévő anyagok pedig hosszabb ideig maradnak gazdaságilag hasznosíthatók. Különösen a nyersanyag-igényes építőiparban ez jelent fontos mozgatórugót a működőképes körforgásos gazdaság számára.
Amikor a kamerák felismerik, mi újrahasznosítható
A zúzás, a rostálás és a mosás már régóta bevett gyakorlat az építőanyag-újrahasznosításban. Ahhoz azonban, hogy a feldolgozott anyagból ismét kiváló minőségű homokot és kavicsot nyerjünk, egy további lépésre van szükség: a precíz válogatásra.
Itt kerül alkalmazásra a Binder+Co cég CLARITY technológiája. A nagy felbontású kamerák felismerik a színbeli különbségeket és az anyagjellemzőket. Ezáltal a nem kívánt alkotóelemek, mint például a törött tégla vagy más idegen anyagok, célzottan elválaszthatók a kiváló minőségű kavicsból.
Hogy ez mennyire hatékonyan működik, azt a svájci BRT Baustoff Recycling Thurgau AG példája mutatja. Ott már több gép is működik a stájerországi berendezésgyártótól, köztük két CLARITY válogatóberendezés.
75 százalék visszakerül a körforgásba
A BRT-nél többek között olyan kotrási anyagokat dolgoznak fel, amelyek kémiailag szennyezettek vagy építési törmelékkel keveredtek. Ennek ellenére a feldolgozott anyag mintegy 75 százaléka homok és kavics formájában visszakerülhet az anyagkörforgásba.
A mosás, zúzás és szemcseméret szerinti szeparálás után a válogatóberendezések végzik el a döntő minőségi lépést. A nyert homokot és kavicsot nagyrészt közvetlenül a szomszédos betonüzemben használják fel beton gyártásához. Még a kiválogatott téglatörmelék is további felhasználásra kerül, például tetőfedő szubsztrátumok alkotóelemeként.
Ennek során nem csupán az a döntő, hogy kevesebb anyag kerül a hulladéklerakóba. A lineáris rendszerből – nyersanyag kitermelése, felhasználása, majd végül ártalmatlanítása – fokozatosan körforgás alakul ki, amelyben a már meglévő anyag ismét erőforrássá válik. Így elkerülhető az elsődleges nyersanyagok kitermelése, feldolgozása és szállítása ott, ahol az újrahasznosított anyagok egyenértékűen felhasználhatók. Ugyanakkor a nyersanyagok regionális rendelkezésre állása is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert: amit helyben nyernek vissza, azt nem kell máshol újra kitermelni és nagy távolságokra szállítani.
A társadalom számára ez az ellátásbiztonság kérdését is felveti. A homok és a kavics alapvető anyagok az épületek és az infrastruktúra számára. Minél jobban sikerül ennek a szükségletnek egy részét a meglévő anyagáramokból fedezni, annál kevésbé függ az építőipar hosszú távon az új lelőhelyek rendelkezésre állásától. Az építőanyag-újrahasznosítás így nem csupán környezetvédelmi intézkedéssé válik, hanem egy ellenállóbb nyersanyag-ellátás egyik alappillérévé is.
A mesterséges intelligencia még pontosabbá teszi a válogatást
A technológiát folyamatosan fejlesztik. A jövőben a mesterséges intelligencia segít majd megkülönböztetni azokat az anyagokat, amelyeket pusztán a szín alapján nehéz megkülönböztetni. Így például a fekete kavics, az aszfalt és a salak még célzottabban választható szét.
Ezzel egyre inkább eltolódik annak a határa is, hogy mi számít egyáltalán hulladéknak. Minél pontosabban lehet a különböző anyagokat felismerni és egymástól elválasztani, annál nagyobb lesz az a részarány, amely ismét meghatározott minőséget ér el, és újra felhasználhatóvá válik.
#schongenial az, amikor a technológia nem csupán a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem megváltoztatja azt is, honnan származnak nyersanyagaink: ahelyett, hogy az anyagokat egyszeri használat után selejteznénk, azok ismét részesei lesznek az értékláncnak.
