A #schongenial-lal készített interjúban Judith Guserl elmagyarázza, miért nem a szerencse a boldogság záloga, hanem egy olyan képesség, amelyet fejleszthetünk. Beszél arról, hogyan ápolhatjuk a „fejünk kertjét”, miért olyan döntő fontosságú a mentális erő éppen a fiatalok számára, és hogy a mindennapi élet apró ösztönzői hogyan tudnak nagy hatást gyakorolni.
#schongenial: Te azt a nézetet képviseled, hogy a boldogság megtanulható. Mikor érezted meg személyesen először, hogy ez valóban igaz, és aktívan alakíthatjuk a boldogságunkat?
Judith Guserl: Nem egyetlen pillanat volt, hanem sok apró élmény, különösen a gyerekekkel való munkám során. Egy helyzet azonban nagyon meghatott: egy fiú ült az órán, az apja előző nap elhunyt. Teljesen csendes volt, magába fordult, és a teremben ott lebegett ez a kimondatlan mondat: „Soha többé nem lehetek boldog.”
Ezek az órák nagyon világosan megmutatták nekem: nem tudjuk megváltoztatni, ami történik. De megtanulhatjuk, hogyan kezeljük. Amikor elkezdtük nem csak a veszteséget látni, hanem azt is, ami támaszt nyújt – barátságok, apró erősségek, összetartozás pillanatai –, akkor valami megváltozott.
A boldogság nem azt jelenti, hogy minden könnyű. Hanem azt, hogy megerősíthetünk magunkban valamit, ami a nehéz időkben is átsegít minket. Pontosan akkor értettem meg, mennyire alakítja a valóságunkat a tekintetünk.
#schongenial: A „Kopfgarten” név költőien hangzik. Mit jelent konkrétan a saját „Kopfgarten” ápolása?
Judith Guserl: Számomra ez egy nagyon egyszerű kép: a lelkünk olyan, mint egy kert. Minden, amit gondolunk, érzünk és átélünk, mag. Néhány, mint a gondok vagy a kétségek, maguktól nőnek, mások, mint a bizakodás, a bizalom vagy a kötődés, gondozást igényelnek.
A saját fejünk kertjét ápolni azt jelenti, hogy tudatosan döntünk arról, mire irányítjuk a figyelmünket. Mely gondolatokat tápláljuk. Milyen történeteket mesélünk magunkról. Nem arról van szó, hogy elnyomjuk a nehéz érzéseket. Hanem arról, hogy teret adjunk annak is, ami erőt ad nekünk.
#schongenial: Önök intenzíven dolgoznak gyerekekkel és fiatalokkal. Milyen képességekre van ma különösen szükségük a fiataloknak?
Judith Guserl: A gyerekek ma egy lehetőségekkel teli, de ugyanakkor túlterheltséggel is teli világban nőnek fel. Ezért a tudás mellett elsősorban belső képességekre van szükségük: megérteni az érzéseiket, megtapasztalni az önhatékonyságot, kezelni a stresszt és jól szabályozni magukat a digitális világban.
Központi szerepet játszanak a stabil kapcsolatok is. Az a gyermek, aki azt tapasztalja: „Látnak engem. Hibázhatok, és mégis tartozom valahova”, olyan belső erőt fejleszt ki, amely messze túlmutat az iskolai jegyeken.
#schongenial: Van-e valami egyszerű gyakorlat, amely azonnal könnyebbé teheti a mindennapokat?
Judith Guserl: Igen, és meglepően egyszerű: a pozitív napvisszatekintés. A nap végén megkérdezem magamtól: Mi volt ma szép? Miért vagyok hálás? Nem a nagy eseményekről van szó, hanem a kis pillanatokról. Agyunk arra van beállítva, hogy a problémákat lássa. Ha tudatosan észleljük a jót, ez a fókusz lépésről lépésre megváltozik.
Nehéz pillanatokban szintén segít egy egyszerű mondat: „Megtanulok ezzel megbirkózni.” Ez nem változtatja meg a helyzetet, de a hozzáállásunkat igen. És pontosan ez jelent gyakran a különbséget.
#schongenial: Sokan úgy vélik, hogy a siker boldoggá tesz. Te azt mondod: a boldogság a siker alapja. Miért?
Judith Guserl:
Mert az agyunk másképp működik, ha biztonságban érezzük magunkat és úgy érezzük, hogy tartozunk valahova. Akkor kreatívabbak, bátrabbak és kitartóbbak vagyunk.
A boldogság nem egy végső jutalom. Hanem az alapja annak, hogy a fejlődés egyáltalán lehetséges legyen. Amikor az emberek azt tapasztalják, hogy észreveszik őket, és megengedett a hibázás, akkor belülről fakadó motiváció alakul ki.
#schongenial: Hogyan valósítjátok ezt meg konkrétan az iskolákban, és milyen hatása van a munkátoknak?
Judith Guserl: Közvetlenül az osztályokkal dolgozunk, bevonjuk a tanárokat és gyakran a szülőket is. Nem egyszeri workshopokról van szó, hanem olyan impulzusokról, amelyek a mindennapokban is hatnak. Rövid távon gyakran nagyobb nyugalmat, megbecsülőbb együttlétet és olyan gyerekeket látunk, akik úgy érzik, hogy észreveszik őket. Sokan azonnal kipróbálják a gyakorlatokat, és megtapasztalják, hogy hatnak.
Hosszú távon valami sokkal mélyebb alakul ki: az az érzés, hogy aktívan alakíthatják a saját jólétüket. A gyerekek és a fiatalok megértik, hogy az élményeik nem csak a külső körülményektől függenek, hanem attól is, hogyan bánnak magukkal és a gondolataikkal. Ebből származik az önhatékonyság, függetlenül a származástól vagy az előfeltételektől.
Ez a megközelítés tudományosan is megalapozott. Az olyan tanulmányok, mint a SEYLE-tanulmány, azt mutatják, hogy a mentális egészséget elősegítő programok jelentősen csökkenthetik a depressziós tüneteket. A pozitív pszichológia és a reziliencia-kutatás eredményei is megerősítik, hogy a jóllét, a motiváció és a tanulási képesség javul, ha célzottan dolgozunk ezeken a kompetenciákon.
#schongenial: Ha csak egy tanácsot adhatnál: mi lenne az?
Judith Guserl: Tudatosan figyelj arra, hova irányítod a figyelmedet. Amikor elkezdünk nem csak a problémákat látni, hanem azt is, ami sikerül, megváltozik az élményünk. Nem azért, mert minden külsőleg megváltozik, hanem azért, mert másképp nézzük a dolgokat. És pontosan ez a nézőpont gyakran többet változtat meg, mint gondolnánk.
#schongenial: Nagyon köszönjük az inspiráló interjút, és sok sikert kívánunk a munkátokhoz.
