Amikor a kövek sörbe mennek
Az ötlet őrültségnek hangzik, de zseniálisan ki van találva: a Szent Márton-i kőbányából származó gránitot több mint 1000 fokra hevítik. A sörlé a sörfőzdében lehűl, majd a 120 éves gránit kádakba öntik. A hő hatására a cukor közvetlenül a sörlében karamellizálódik. Az eredmény olyan ízek, amelyeket másképp nem lehet elérni: mély karamellás jegyek, az étcsokoládé jegyei, olyan komplexitás, amelyet nem lehet felgyorsítani.
A főzet egy hétig erjed ezekben a történelmi kádakban: ez a főerjesztés, amely alatt az élesztő végzi a dolgát. A fiatal sör ezután a sörfőzde mély pincéjében lévő tartályokba kerül, ahol nyugodtan érlelődik tovább. Ez a folyamat összesen hat hónapig tart, mielőtt a szűretlen és pasztőrözetlen Granitbockot palackozzák. Nincsenek kompromisszumok, nincsenek rövidítések.
A sör, amit egy amerikai akart
Már az első próbálkozásnál világos volt: ez valami különleges. Egy amerikai sörimportőr fel akarta vásárolni az egész főzetet. A Hofstetten válasza? "Nem az egészet egyszerre. De szívesen egy partnerséget." Azóta a Granitbock is átutazta az Atlanti-óceánt, de továbbra is szilárdan gyökerezik a Mühlviertelben.
A 17,8° Plato eredeti sörlé és a 7,3%-os alkoholtartalom miatt a Granitbock nem egy munka utáni sör. Ez egy élmény. Egy sör, amely megmutatja, hogy a sör több lehet, mint egy gyors szomjoltó: nevezetesen kézművesség, történelem és egy kis makacsság.
A kérdés, hogy miért
A válasz egyszerű: mert ez a tudás máskülönben eltűnne. És - Peter Kramer ügyvezető igazgató szerint: "Mert Hofstettenben senki nem azt kérdezi: "Miért a fáradság?", hanem: "Hogyan csináljuk jól?""".
#szuperzseniális, amikor a régi sörfőző hagyományokat újra gyakorolják, és így nem merülnek feledésbe.
