Elkötelezett tudós és szerző, aki intenzíven foglalkozott a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás, a kultúra és az átalakító oktatás témáival a Himalájában. Ausztriai és olasz kollégáival együtt 1992-ben megalapította az EcoHimal, az Alpok-Himalájai Együttműködési Társaságot, amelynek elnöke. Ezek a civil szervezetek - amelyek Dél-Tirolban, Olaszországban, Németországban, az Egyesült Királyságban és Nepálban is léteznek - a Himalája régió életkörülményeinek fenntartható javítását tűzték ki célul a helyi közösségekkel szoros együttműködésben.
#schongenial: Mi inspirálta az EcoHimal megalapítására, és milyen különleges kihívásokkal kellett megküzdenie a szervezet első éveiben?
Kurt Luger : Amikor már több mint 30 éves voltam, és már asszisztensként dolgoztam a Salzburgi Egyetemen, 1983-ban teljesítettem polgári szolgálatot az Osztrák Fejlesztési Politikai Információs Szolgálatnál, a mai Südwindnél. Ez táplálta a harmadik világ iránti érdeklődésemet és az igazságosabb világ iránti elkötelezettségemet. A polgári szolgálat befejezése és apám halála után néhány hónapot Nepálban töltöttem, mielőtt visszatértem az egyetemre. Alpinistaként a Himalája - elsősorban Nepál és Tibet - régóta vágyott célpontom volt, és ezt követően minden évben elutaztam oda, ahol nagyon érdekes emberekkel találkoztam, köztük vezető újságírókkal, tudósokkal, építészekkel és a szociális és kulturális szektor aktivistáival. Így aztán meghódítottam magamnak az országot, és mindenhová bedugtam az orromat. Cikkeket írtam az országról és az emberekről, a fejlesztési projektekről és - ami kritikus - a felhőkben lévő erőműről, amelyet 4000 méteres magasságban építettek osztrák támogatással. Nem is sejtettem, hogy egy napon én leszek érte a felelős, mert 1992-ben egy csapat elkötelezett emberrel megalapítottuk az EcoHimal-t.
Az EcoHimal a Himalájában kezdte meg munkáját a Mount Everest/Sagarmatha Nemzeti Parkban lévő Namche Bazar melletti kis erőművel - a világ legmagasabb hegyének árnyékában. Az volt a feladatunk, hogy kulcsrakészen üzembe helyezzünk egy erőművet, azaz megszervezzük az alkalmazottak - akik mind a serpa etnikumhoz tartoznak - képzését, üzleti tervet írjunk és szociális villamosenergia-tarifákat határozzunk meg. Végül is ezt nagyon jól megoldottuk, nagy odaadással és rengeteg szakértelemmel. Voltak kemény vitáink, amelyek sok barátságot próbára tettek a csoportunkban, és véget nem érő tárgyalások a helyiekkel. 1995-ben az erőművet átadták az üzemeltető társaságnak, és a részvételi irányítással - a Khumbu Bijuli Company lényegében az erőműből áramot kapó három közösség felhasználói csoportjaiból áll - a Nemzeti Tervbizottság a decentralizált és önirányított energiatermelés példájaként dicsérte.
Az osztrák külügyminisztériumot lenyűgözte, hogy ilyen jól megbirkóztunk a kihívásokkal, és meghívott bennünket egy másik projekt megvalósítására, amely a prioritási listánkon szerepelt. Így hát egy mezőgazdasági és agrár-erdészeti fejlesztési projektet indítottunk a Makalu-Barun Nemzeti Parkban és annak pufferzónájában, amelyet továbbiak követtek más távoli régiókban. Ma az EcoHimal Nepal 14 agrárerdészeti forrás- és képzési központból álló hálózatot működtet országszerte, amelyet a Nemzeti Agrárerdészeti Akadémia irányít, amely egy mintagazdaságot is működtet egy hegygerinc teraszain a Katmandu-völgyön kívül.
#schongenial: Mik az EcoHimal fő céljai a Himalája régióiban, és hogyan alakult a szervezet struktúrája és fókusza a megalakulása óta?
Kurt Luger : Nonprofit egyesületként és nemzetközi civil szervezetként az EcoHimal Salzburgban székel, és helyi alulról szerveződő csoportokkal dolgozik együtt a Hindukuszi-Himalája térségében. Az EcoHimal fejlesztési projektjei nagymértékben részvételi jellegűek, és elsősorban az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz és a nemzetközi fejlesztési együttműködés bevált elveihez igazodnak.
A nepáli projekteket az EcoHimal Nepal, egy független nemzeti testvér-nem kormányzati szervezet hajtja végre. Kirgizisztánban az Agents for Change nemzeti partnerszervezettel, Bhutánban pedig a Tarayana Alapítvánnyal hajtjuk végre a projekteket. Minden korábbi projektet - például Pakisztánban a 2005-ös nagy földrengés utáni újjáépítést és Tibetben, ahol több tucat kisiskolát építettünk a nomád területeken - mindig helyi szervezetekkel közösen valósítottunk meg.
A projekteket alapítványok, állami szervezetek, az Európai Unió, üzleti partnerek, szponzorok és magánadományozók finanszírozzák.
Az EcoHimal küldetése, hogy hosszú távon jobb életkörülményeket biztosítson a Himalája népeinek, és támogassa őket abban, hogy saját kezükbe vegyék régióik fejlesztését. A szegénység elleni küzdelem és a biológiai sokféleség védelme az ember és a természet hosszú távú fenntartható együttélésének biztosítása érdekében - ezek minden fejlesztési együttműködés fő feladatai. Minden projektünk szociális, humanitárius, ökológiai, gazdasági és kulturális célokat követ integratív módon, amelyeket a helyi lakossággal együtt valósítunk meg a regionális fejlesztési projektekben.
Integratív projektkoncepciónk középpontjában a következők állnak
- A szegénység csökkentése, jövedelemtermelés és megfelelő infrastruktúra
- a nemek közötti esélyegyenlőséget szem előtt tartó egészségügyi ellátás és átalakító oktatás
- a biológiai sokféleség védelme és az agrárerdészet
- fenntartható regionális és turisztikai fejlesztés
- a kulturális örökség megőrzése
#schongenial: Hogyan ötvözi a Himalája iránti személyes szenvedélyét az EcoHimal gyakorlati munkájával, és mi ösztönzi Önt személyesen arra, hogy folytassa ezt a munkát?
Kurt Luger : A Himalája több mint 40 éve szerves részét képezi a világról alkotott felfogásomnak és az akadémiai világomnak, hiszen a Kommunikációtudományi Tanszéken 1989-ben szerzett habilitációmat követően 2017-ig a Transzkulturális Kommunikáció Tanszék vezetője voltam. Nepálban és Tibetben - a munkafolyamatokba bevonva, a költségvetésekért és az adóalapok megfelelő felhasználásáért felelve - interkulturális gyakorlatot és tapasztalatot szereztem, amelyet aztán az egyetemi kutatásba és oktatásba is be tudtam vinni - a kultúr- és társadalomtudományi perspektíva értelmében, amelyet a turizmus és a fejlesztéspolitika kutatási területein tudtam alkalmazni.
A 30 év során a projektek száma nőtt, a fejlesztéspolitika új területekkel bővült, és végül elvezetett a ma alkalmazott integratív projektkoncepcióhoz, ahol az egyik terület összekapcsolódik a másikkal. Körforgásos gazdaság, szufficiencia, befogadás, részvétel, szakértelem, fenntarthatóság - ezek számunkra nem csak divatos szavak, hanem munkánk alapvető kritériumai.
Míg korábban több hónapot töltöttem az országban, ma már egy hónapos tartózkodás is elég. Az új kommunikációs technológiák lehetővé teszik egy projekt távoli nyomon követését. Ehhez azonban hozzáértő projektmenedzsmentre van szükség a helyszínen. A projektért való felelősséget a helyi érdekelteknek kell viselniük, ezért már a korai szakaszban átadtuk a felelősséget a partnerszervezeteinknek és a helyi szereplőknek. A helyi szakemberek szinte bármit megtehetnek, de európai partnerek nélkül nem férhetnek hozzá az európai finanszírozási forrásokhoz.
Még több mint 30 év elteltével is elvarázsol a Himalája színes népcsoportjaival, bizarr kulturális szokásaival és rítusaival, hihetetlenül gyönyörű tájaival és a fiatal nők elbűvölő mosolyával, még akkor is, ha egy 40 kg kukoricát tartalmazó kosarat cipelnek a hátukon. A faluközösségek elkötelezett férfijaival és asszonyaival való közös munka, majd a látvány, ahogy egy kopár földdarabból zöldellő zöldség- és gyümölcsfa-oázis lesz, kárpótol a feladatokkal járó nehézségekért.
#schongenial : Mely ENSZ fenntartható fejlődési célokhoz (SDG) járulnak hozzá konkrétan az EcoHimal projektek?
Kurt Luger : A 14. cél (Élet a víz alatt) kivételével valamennyi cél releváns a munkánk szempontjából, és úgy kell érteni, hogy a projektek a célok teljes körű elérésére vagy megvalósítására törekszenek. A munkánk során a következő célok, mint például a Tibet felföldjéről származó nyolcezresek, munkánk fókusza szerint még mindig kiemelkednek:
1 Nincs szegénység, 2 Nincs éhezés, 3 Jó egészség és jólét 4 Minőségi oktatás 5 Nemek közötti egyenlőség 6 Tiszta víz 7 Megfizethető és tiszta energia 11 Fenntartható városok és közösségek 12 Fenntartható fogyasztás és termelés 13 Éghajlatvédelmi intézkedések 14 Élet a földön 17 Partnerségek a célok eléréséhez.
#schongenial : A nepáli földrengést követő újjáépítési munkálatok részeként 2015 óta tartjátok a kapcsolatot az ausztriai, svájci és katmandui Rotary klubokkal. Hogyan alakult az együttműködés a Rotary Internationallel?
Kurt Luger : A 2015-ös katasztrofális földrengés után, amely Nepál-szerte 9000 emberéletet követelt és 25 000 iskolai osztályt semmisített meg, az osztrák és svájci Rotary klubokon keresztül egy projekt indult, amelynek fő célja egy teljesen elpusztult, mintegy 250 házból álló falu újjáépítése volt a nepáli-tibeti határon. A Rotary megfelelő pénzeszközökkel finanszírozta a biogázüzemek építését, és lehetővé tette a falu szélén lévő terület újraerdősítését is, hogy stabilizálja a terepet. A projektet az EcoHimal Nepal a Rotary Club Kathmandu Durbar Marggal együttműködve valósította meg, ahol az EcoHimal Nepal ügyvezető igazgatója egyben rotarista is, így kiváló munkakapcsolat alakult ki.
Ezt követően az EcoHimalnál többször kerestük az együttműködést a Rotary Clubokkal, és három iskolát is építettünk közösen. A földrengés után lerombolt iskolák újjáépítése mintegy tíz éve fontos feladata az EcoHimalnak, és különböző partnerekkel együtt 43 földrengésbiztos iskolát építettünk vagy újítottunk fel. Az iskolai projektek ma is központi részét képezik projektmunkánknak, nem utolsósorban a "Kiút a szegénységből az iskolába vezető út" kampányunkkal, amellyel lehetővé tesszük, hogy a szegénység által érintett gyermekek és fiatalok oktatásban részesülhessenek.
#schongenial : Milyen szinergiákat lát az EcoHimal értékei és a Rotary alapelvei között, és mit gondol, hogyan lehet még hatékonyabbá tenni ezeket a partnerségeket?
Kurt Luger : A célok nagymértékben átfedik egymást, ezért nagyon is támogatom az ilyen együttműködéseket. Azonban nem minden Rotarista szakértője a fejlesztéspolitikai kérdéseknek, és nem minden Rotarista érti a világ legtávolabbi pontjain fennálló összefüggéseket. A helyi Rotary klubokkal való együttműködés ezért elengedhetetlen. De még ez sem garancia arra, hogy egy projektet szakszerűen kezelnek. A rotaristák önkéntes alapon dolgoznak, és ha kétség merül fel, saját szakmai kihívásaik fontosabbak, mint egy projekt befejezése.
Ezért támogatom - ahogyan a Duguna Ghadi projektünk, a falu újjáépítése és a más partnerekkel való együttműködés esetében is történt - a projekt felelősségének átadását a megfelelő technikai szakértelemmel rendelkező, megfelelő civil szervezeteknek vagy cégeknek. Ugyanakkor biztosítani kell a projekt valamennyi partnerének és a helyi lakosságnak a teljes körű bevonását minden kulcsfontosságú döntésbe. Ezt meg kell előznie a projektkoncepcióval kapcsolatos részvételi folyamatnak. A Rotary-t a finanszírozó szerepében látom, amely az ellenőrzésért is felelős, és természetesen részt vesz a projekt fejlesztésében. A megvalósítás azonban nem szabad, hogy önkéntességen alapuljon, legalábbis ez a tapasztalatom, mert hogyan vonhatnék felelősségre valakit, akinek prioritásokat kell felállítania, és ennek következtében esetleg a saját társaságát kell elhanyagolnia? Még mindig van elég mozgástér arra, hogy a projektnek Rotary-képet adjunk, vagy hogy a Rotary értékeihez kapcsolódó humanitárius, szociális, kulturális és etikai motívumokat láthatóvá tegyük.
#schongenial: Végezetül, milyen tanácsot adna a 25 éves Kurt Lugernek, aki érdeklődik az ökológia és a fenntarthatóság kérdései iránt, különösen a távoli országokban?
Kurt Luger : A globális dél országai fizetik meg az árát annak, amit az elmúlt 70 évben tettünk a bolygónkkal - és ezután is tenni fogunk! Ahhoz, hogy az éghajlatváltozásnak valamilyen mértékben gátat tudjunk szabni, az itteni életmódunk gyors megváltoztatására van szükség, ugyanakkor a déli országok embereinek támogatására, hogy jobban meg tudjanak birkózni ezzel a változással.
Én ezt ma sem látom másképp, mint akkoriban. Az EcoHimal-t még Rio 92 előtt alapítottuk, a világ klímacsúcs előtt, de a kérdés akkor még nem volt annyira meghatározó, mint ma. Körülbelül 40 éves lehettem, nem voltam radikális, de meg voltam győződve arról, hogy a bolygó erőforrásainak kizsákmányolása drasztikus következményekkel jár. A 25 évesek talán lendületesebben reagáltak volna, talán a kancellária vagy a mezőgazdasági minisztérium előtti lámpaoszlophoz kötözték volna magukat egy transzparenssel a kezükben. De végső soron ez csak egy ököl a zsákban - és a globális kontextus kilátástalanságát tekintve csak politikai zsákbamacska-verseny. A szegényekkel való szolidaritás kinyilvánítása - Carlos Fonseca, a sandinista forradalom költője azt mondta, hogy a szolidaritás a nép gyengédsége - nem maradhat szimbolikus, ezért magunknak kell kezet nyújtani, és a kapcsolatokat nyilvánossá tenni. Végső soron a gleccserek itt is, ott is olvadnak, a hegylakók hasonló veszélyeknek vannak kitéve, és így egy interkulturális hidat lehet létrehozni az Alpok és a Himalája, az ottani és az ottani emberek között. Ily módon a fejlesztési politikával kapcsolatos tudatosságunkat is növelhetjük, és felismerhetjük, hogy kortársak vagyunk, és szomszédságban élünk.
Egy 25 évesnek meg lehetne tanítani azt, amit a nagy német filmrendező, Edgar Reitz írt Heimat - Weggehen um ankommen (Haza - Elmenni, hogy megérkezzünk ) című könyvében.
"Nem vagyunk olyan emberek, akik a világ minden táján otthon lehetnek... De ezekben az években megtanuljuk, hogy van közös időnk a földkerekség minden emberével. Kortársai vagyunk a legtávolabbi embereknek is. Ez egy új tér érzetét teremti meg, amely egy új tér, egy idő-tér."
